3.1 RTP - Valósidejû átviteli protokoll (Real Time Transport Protocol)

A hang digitalizálását és tömörítését követõ feladat az csomagok átküldése.

A VoIP adatcsomagok átküldésére nem használhatjuk kellõ hatékonysággal a TCP/IP protokollt, mivel a TCP/IP túlságosan körülményes valósidejû alkalmazásokkal való munka esetén. Helyette az UDP/IP (datagram) protokollt kell használnunk.
További probléma, hogy az UDP nem viszont nem rendelkezik irányítással az adatcsomagok érkezési sorrendje illetve átviteli ideje felett (datagram concept). Mindkét elõbb említett eset nagyon fontos, mivel mindkettõ az adatcsomagok összekeveredését eredményezheti, ami az átvitt hangot érthetetlenné tenné.

Az RTP a fogadott csomagok sorrendjének helyreállítását lehetõvé téve megoldja ezt a problémát. Ezáltal nem kell várakozni, továbbá ha egy csomag túl sokára érkezne meg vagy elveszne, lehetõség van a 1-1 csomag kihagyására (az úgysem vehetõ észre) és a fõ feladat (az adatcsomagok folyamatos és helyes sorrendû biztosítása) meg lesz oldva.

Az említett problémák kezelésére az IntTalk rendelkezik u.n. 'LAG Remover' mechanizmussal.

3.2 VoIP-nál használt protokollok - RSVP

VoIP alkalmazások esetén elõtérbe kerülhet az RSVP protokoll, mely a szolgáltatás minõségét (QoS) szintén képes biztosítani (QoS - lásd a továbbiakban).

RSVP egy signaling protocol, mely bármely hálózat esetén egy konkrét sávszélességet igényel. Részletes információkat RSVP-vel kapcsolatban az RFC 2005 biztosít.
A VoIP az alaklmazásban magas hálózati igényeket támaszt. A valós idõben való kommunikáció bizonyos alapkövetelményeknek kell megfeleljen, ahhoz, hogy egyáltalán igénybe vehetõ lehessen. A beszédcsomagok gyorsasága és megbízható közvetítése fontos szempont, ezt az erre a célra kifejlesztett protokollok teszik lehetõvé.

Az egyik ilyen a TCP (Transmission Control Protokol), ami nélkül a valós idejû kommunikáció elképzelhetetlen lenne. Ezt az UDP (User Datagram Protokol) egészít ki, amit a 90-es években a RTP (Realtime Transport Protokol) egészített ki, hogy az adatcsomagokat a két végpont között jobban szinkronizálni lehessen. Ennek a legújabb változata, a RTCP (Realtime Transport Control Protokol) már a szignalizásást és csomagkezelést is még jobban megvalósítja (ezt már röviden összefoglaltuk).

Az egész VoIP protokollcsalád adatátvitele a "hop-by-hop" eljárással mûködik és állandó kapcsolatnélküliségen alapszik. Ilyen technológiastandardok alkalmazása ellenére is olyan magas minõséget, mint amilyent a hagyomásnyos telefonálásból ismerünk, nagyon nehéz megvalósítani. Ahhoz, hogy ezt minél jobban megközelítsük, szükség volt a QoS (Quality of Service) specifikáció bevezetésére.

3.3 ITU vagy IEFT

Minden termékfejlesztés alapja a standardizált technológia, ami lehetõvé teszi az alkalmazások megvalósítását és elterjedését. Elsõként az ITU (International Telecommunication Union) dolgozta ki a H.323-as standardot. Amint a szervezet neve is elárulja, ez a telekommunikációs technológiára támaszkodik és ISDN-hálózaton is használt standardokkal rokon megoldásokat javasolt. Az IETF (Internet Engineering Task Force) az internet technológiabarát megoldásokat részesíti elõnyben és ezért az IP telefónia számára is egy új protokollt, a SIP-et javasolt. Ez az utóbbi években nagy elterjedésre tett szert a VoIP szállítás síkján. A szervezet befolyása a VoIP technológia standardizálásában egyre nagyobb, a gateway protokollok világában is elfogadott standardjai, mint a MGCP (Media Gateway Control Protocol) és a MEGACO nagy népszerûségre tettek szert.

3.4 A H.323 család

Már 1996-ban az ITU kibocsájtotta a H.323-as protokollt, hogy a multimediális kommunikáció az adathálózatban is megvalósulhasson. Ez a standard meghatározza azokat a komponenseket és mechanizmusokat (Terminal, Gateway, Gatekeeper, Multipoint Controller, Multipoint-Prozessor és Multipoint Control Unit), melyek a multimedialis kommunikáció részei. A H.323-as komponensek információkat cserélnek ki egymás között, ezek audio, video, adat információk lehetnek. Ezekhez még hozzátartoznak a kommunikációt ellenõrzõ és a kapcsolatot megvalósító információk.

Ezt a mechanizmust további protokollok (H.225.0, H.245 stb. ) alkalmazása garantálja. Amíg a H.225 a hívásszignalizálást bonyolítja le, addig a H.245 az autentizálásért (RAS) felelõs. A H.323-as protokollcsalád azonban ennél jóval nagyobb, ezt az alábbi táblázat is mutatja. A H.323 eredete határozottan az ISDN-re utal, a H.225.0 az ISDN hálózat D csatorna protokollja is lehetne. Ennek a protokollcsaládnak a komplexitását az ITU 500 oldalon fejti ki, ami azt is mutatja, hogy ez a hardware-gyártókat nehéz feladat elé állítja ez. A H.323-as termékek a nagy protokollcsaládnak köszönhetõen nagyon sok funkciót is betölthetnek, viszont nem mindig kompatibilisek egymással.
A H.323 kevésbé modulális szerkezetû, inkább függõleges architekturára épült protokollok rendszere, ahol az egyes részek egymást átszelik, keresztezõdnek és így egy magasan komplex, de kevésbé flexibilis rendszert alkotnak.

3.5 A SIP

A SIP (Session Initiation Protocol), ahogy neve is mutatja, az RFC-2543 szerint a multimédiális kommunikáció, IP telefónia inicializálására, megváltoztatására és befejezésére megállapított és standardizált protokoll.
A SIP-et az IETF dolgozta ki és fogadta el azzal a céllal, hogy a multimediális kommunikációt jobban az internet technológia számára alkalmazhatóvá lehessen tenni.

A SIP a felhasználói síkon valósul meg és legfontosabb sajátoságai:
- User Location: A felhasználói végberendezés identifikálása.
- User Capabilities: A felhasznált medium és annak paramétereinek meghatározása.
- User Availability: A felhasználói részvétel rendelkezésre való bocsájtása.
- Call Setup: A felhasználók telefonhívás paramétereinek elfogadása.
- Call Handling: A hívások felismerése és továbbítása.

Hasonlóan a HTTP protokollhoz, a SIP is egy Client-Server-Protocol és ezért a kliens lekérdezések és szerver válaszok lebonyolításáért felelõs. A SIP a kapcsolatfelépítést szabályozza és az architektúrára nincs kihatásal. Ez a Proxi Server-ek hozzáadásával modulárisan fejleszthetõ.

3.6 SIP kontra H.323

A két standardot nem lehet igazán egymással összehasonlítani, mivel a H.323 az architekturális leírást és a SIP a kapcsolatkezelést fejezi ki. Mivel mind a két megközelítés ugyanazokat a célokat követi, az összehasonlítás mégis megengedhetõ. Annak ellenére, hogy hosszú ideig a H.323 dominált és a legtöbb videos telefóniát ma is ezzel valósítják meg, a trend határozottan a SIP javára mutat.

A SIP azon tulajdonsága, hogy szimultán akár több ezer klienset is kiszolgál, tette lehetõvé a szolgáltatók számára a VoIP tömeges felhasználását. A SIP könnyen implementálható, mivel szövegalapú, nincs szüksége kódgenerátorokra, a specifikációja jóval tömörebb és kissebb, ami a felhasználását is könnyebbé teszi.
Amíg a SIP az internethez orientálódik, addig a H.323 az ISDN telefonhálózat rokona is lehetne. Az adatkódolás a SIP-nél ASCII és a H.323-nál biner (kettes alapú). Ezek a szövegalpú adatkezeléssel ellentétben még további feldolgozást igényelnek. Tehát a H.323 ugyan a klasszikus telefóniához jobban hasonlít, de az internethez nehezen kapcsolódik.
Ezzel ellentétben a SIP teljesen az internettechnológia eredménye. A HTTP tulajdonságai lehetõvé teszik a SIP sokoldalú felhasználását, a SIP lehetõvé teszi a telekommunikáció és az internet együttmûködését (interworking). Ezért is a hivatalosan elfogadott protokoll a 3GPP és az UMTS készülékek új generációjánál a SIP lett.

1. Szerkezet: A SIP a H.323-al elllentétben moduláris felépítésû. A SIP a szignalizálásért, a lokalizálásért és regisztrálásért felel.

2. Codec: A H.323-nál elõre regisztrált audió és video codec-ek kerülnek felhasználásra. Ezt a korlátozást a SIP nem ismeri. Az SDP útján közlik a végpontok egymással a támogatott codec-eket és regisztrálják ezeket. Ennek köszönhetõen a SIP minden codec-et tud támogatni.

3. Szállítás: A SIP mind TCP (Transmission Transport Protocol), mind UDP (User Datagram Protocol) tud szállítani. UDP esetén a szervereket erõsen lehet tehermentesíteni, mivel a végpontok közötti kapcsolat létrejötte után a TCP kapcsolatra nincs már szükség. Ezzel ellentétben a H.323-nál a gatekeeper a TCP kapcsolatot fenntarja és a beszélgetés során ezeket az információkat fel kell dolgozza.

4. Multicast: Mind a SIP, mind a H.323 képes multicast címzéseket elvégezni és ezáltal konferenc beszélgetést megvalósítani.

5. Kapcsolat felépítése: A H.323-nál a kapcsolatot létrehozásáért a H.225.ö, Q.931 és a H.245 felel, ami magasabb számú lekérdezéseket jelent és késlelteti a kapcsolat létrehozását. Ezzel ellentétben a SIP-nél egy lekérdezésben minden szükséges információ benne van a kapcsolat megteremtéséhez.

6. Könyvtárszolgálat: A SIP több könyvtárszolgáltatást végez, a DNS, LDAP és egyéb programozható szolgáltatásokkal együtt dolgozik.

7. Többlet telefonszolgáltatások: A H.323-al ellentétben a SIP-nek különbözõ többletértékû szolgáltatásokat is elvégez. Az egyik ilyen a hívás átadása, ami azt jelenti, hogy a beszélgetést megszakítás nélkül átadjuk egy következõ személynek. Az Autodiler akár helyettünk is felhívja az ügyfelet és a beszélgetés után a következõt. Ez nagy segítséget jelent a titkárnõk és a telefonmarketingesek számára. A Click to Call funkcióval a telefonhívás egy kattintással is megtörténhet, ha a honlapon erre a célra elhelyezett gomb be van állítva.

8. Mobilitás: Ha a felhasználó nincs az IP telefonja közelében, megvan a lehetõsége arra, hogy a hívást egy másik telefonra irányítsa. A H.323 esetén ez csak a telefonszám átirányítására szorítkozik, a SIP-nél ennél bõvebb információk közlésére (lakcím, elérhetõségi idõ, stb.) is lehetõség van.